SZÜNET

Amint a bejegyzés címéből is olvasható, igen, igen, szünet lesz, igen, tudom, nagyon hamar, nemrég nyitott a blog. A helyzet az, hogy most is informatika órán ülök, és csak innen tudok írni, ugyanis eltiltottak mindentől, amit szeretek. Elvették a mobilom, a laptopom... Na mindegy, nézzük a pozitív oldalát. Nem tudom meddig leszek eltiltva, viszont addig is gőzerővel fogok írni a füzetembe, így ha újra elindul a blog, fel lesz töltve a készlet, és nem lesz ennyi késés.

Addig is, mindent köszönök, és nagyon sajnálom. Szeretlek titeket, és majd jelentkezem♥

4. Ismerlek

Úristen. Nem is tudom mit mondjak. Talán kezdjük ott, hogy végtelenül sajnálom az egy hónapos kimaradást, idő hiányában, és, nos, személyes problémák miatt nem tudtam aktívan tevékenykedni, és sajnálom. Nemsokára helyrerázódik a suli is, beáll a rendszer, nem kell majd kórházba járnom, szóval igyekszem gyorsabban haladni, előre megírni néhány részt - ami ebben a rohanásban lehetetlen lesz. Szóval, lényeg a lényeg, sajnálom, remélem megértitek, viszont nem húzom tovább a szót, remélem tetszeni fog az új fejezet!

¤ ¤ ¤ ¤

Eric egy nagy épület felé vezette Arielt, aki csodálva nézte a szebbnél szebb házakat, amik a partot díszítették. Teljesen máshogy néztek ki, mint a tengerfenéken. Mindegyik más színben pompázott, különböző méretekben, nagyobbak, kisebbek. Viszont voltak romosabbak, üresek, elhanyagoltak is.

Ezekkel mi történt?, nyitotta szólásra a száját, de egy hang nem jött ki rajta. Csalódottan elevenítette fel a szörnyű emléket, amikor Ursula zálogba vette a hangját. Még meg kell szoknia, hogy nem tud beszélni. Viszont kárpótolta, hogy – még kicsit instabil – lábakon járt, és kéz a kézben sétált Ericcel.

3. Csábító ajánlat

Sziasztok sellők! Megjöttem az új résszel, extrahosszú, és remélem extraizgi! Most fognak igazán megindulni az események, eddig csak felvezettük a bonyodalmat. Gondolkozom azon, hogy csináljak-e egy facebook csoportot a blognak, ezzel kapcsolatban egy szavazást találtok a modulsávban. Örülnék, ha segítenétek eldönteni. Köszönöm mindenkinek a kommenteket, a sok feliratkozást, imádlak titeket! Jó szórakozást a részhez!

¤ ¤ ¤ ¤

Ariel lassan, óvatosan és félve úszott fel az ablakához, nem tudta, kire vagy mire számítson az üveg túloldalán. Még egyszer körbenézett a szobában, és megfogta a kagyló ablakkeretet, amit lassan elkezdett feltolni. Kidugta fejét a nyitott ablakon, és résnyire szűkítette a szemét. Nem látott senkit. Szétnézett, de miután sehol nem talált még csak egy halat sem, gyorsan visszahúzta a fejét, de az ablakot nyitva hagyta, hogy egy kicsit cserélődjön a víz a szobájában. Úgy érezte, hogy kiszorult az oxigén a vízből, és nem jutott el a szervezetébe.

2. Hatás

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy csak egy hetes késéssel tudtam hozni a fejezetet, de igazából nem volt választásom, ugyanis a Balatonon nyaralok, meg táborban is voltam, és csak most tudtam megszerezni anyától a laptopot. De remélem már várjátok a részt, én alig vártam, hogy felrakhassam, és ezerrel készülnek az újabb fejezetek! Na, akkor nem is csacsogok, jó olvasást!

¤ ¤ ¤ ¤

– Egy lány kimentett? – kérdezte Martha, Eric édesanyja hitetlenkedve. El nem tudta képzelni, hogyan hozhatta ki egy lány az óceán hullámai közül a fiát egy ilyen nagy viharban. – És hol van?

Eric masszírozni kezdte a tarkóját, próbálta keresni a választ, megpróbált visszaemlékezni, hogy merre ment a megmentője, de egyszerűen nem bírta felidézni. Hallotta a kutyát, felült, és mire a lányra nézett volna, már nem látta sehol.

Pedig istenem, az a lány, gondolta Eric és anyjára nézett.

– Eltűnt – vallotta be. – Egyszerűen eltűnt.

1. Első pillantás

Meghoztam az első fejezetet! Remélem, tetszeni fog, ez jóval hosszabb, mint a prológus, remélem, arra most nem lesz panasz^^ Igazából, a helyzet az, hogy jövőhéten nem a "megszokott" időben fogom hozni a fejezetet - hétfő, öt-hat óra fele -, hanem valószínűleg csak szerdán, ugyanis táborban leszek, a fejezetek pedig a laptopon vannak. Ez ugye, annyit jelent, hogy bármennyire is szeretném, nem fog összejönni. :c Viszont ez a fejezet most itt van, véleményeket kommentben, pipában, chatben is szívesen fogadok - de semmi sem kötelező -, olvassátok szeretettel. xxx, Janet

¤ ¤ ¤ ¤

A kikötő felett hatalmasodó felhő eltakarta a Napot, ezzel megfékezve a sugarakat, és kellemes időt biztosítva az öt férfinek, akik a fehér, Marine nevet viselő hajó előtt készülődtek. Halász és horgászfelszereléseket pakoltak a hajó elejébe, míg az egyik a kapitányfülkében várt az indulásra.

– Tökéletes időnk lesz, nem fogunk meggyulladni – állapította meg az egyik, negyvenes évei elején járó halász férfi, miközben az egyik halászhálót cipelte fel a hajóra.

0. Prológus

Drága olvasók! Végre megérkezett a prológus, remélem tetszeni fog! Köszönöm azoknak, akik idetévedtek, és mérhetetlen hálával tartozom az eddigi feliratkozóimnak a bizalmukért. Már nagyon vártam a "megnyitót", szóval most hivatalosan is elkezdem a blogot! :)

¤ ¤ ¤ ¤

A szélesen elterülő óceán csendes volt, a Nap sugarai megcsillantak a sima víztükrön. A jó idő ellenére csak elszórva jártak hajók, és a part is teljesen üres volt. A nyílt óceánon viszont, a felszínen néha felbukkant itt-ott egy vörös hajzuhatag.

Nyitás: 2015. 07. 20.

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy amíg a másik blogomat be nem fejezem, ezt az újat elkezdem kibontakoztatni.
A történet egy Ariel-fanfiction. A kis hableány történetét veszem alapul, de lesznek események - jó sok esemény -, amit nagyban meg fogok változtatni.

A prológus megjelenésének dátuma, ahogyan a címben is láthatjátok, 2015. július 20. (már csak egy hét). Addig is gyönyörködjetek a fejlécben, amit a Firerose lányoktól, pontosabban SophieT.-től rendeltem. Gyönyörű lett.

xx, Janet